Az 1848. márciusi polgári forradalom győzelme után megalakult az első magyar felelős, független kormány, Szemere Bertalan, az első magyar belügyminiszter.és Szemere Bertalan vezetésével ennek keretén belül létrejött az önálló belügyminisztérium is. A belügyminisztérium feladatkörének megfelelően önálló részlegekre tagozódott, amelyek felölelték a közjogi, a közigazgatási és a rendészeti hatásköröket. A minisztérium irányította 1848 nyarán a népképviseleti országgyűlési választásokat, valamint az önkormányzatok, helyhatóságok tisztújításait.

1849 augusztusában a magyar szabadságharc leverésével megszűnt a belügyminisztérium is, a belügyi feladatokat az osztrák császári belügyminisztérium, majd a magyarországi helytartótanács látta el. A Magyar királyi Belügyminisztérium az osztrák-magyar kiegyezéssel; a kétközpontú - dualista - monarchia megteremtésével párhuzamosan jött létre ésWenckheim Béla, a magyar királyi Belügyminisztérium megszervezője. Wenckheim Béla báróval az élén hivatalosan 1867. március 11-én kezdte meg működését. Feladatköre kiterjedt Magyarország belviszonyainak irányítására, az ezzel összefüggő közjogi hatáskörök gyakorlásával, a kapcsolódó jogszabályalkotó, törvényelőkészítő tevékenységgel, a rendészeti, közegészségügyi és közjóléti, a színházi, a sajtó, az egyesületi ügyek felügyeletével. A feladatköröket kezdetben tíz önálló osztály keretében végezte, és a szervezeti felépítés a hatáskör szélesedésével fokozatosan differenciálódott. A tárca hamarosan az ország legfontosabb szakirányító szervévé vált, a miniszterelnök távollétében helyettesítését a belügyminiszter látta el. A minisztériumi apparátus közvetlen operatív végrehajtással nem foglalkozott, tevékenysége az ellenőrzésre, a felügyeletre, a koncepcionális kérdésekre koncentrálódott.

Amikor 1875 októberében Tisza Kálmán, tizenkét évig a Belügyminisztérium irányítója.Tisza Kálmán lett a miniszterelnök, megteremtette azt a későbbiekben rendszeresen érvényesülő gyakorlatot, hogy a tárca vezetését miniszterelnöki hatáskörbe vonta, s ezzel személyesen felügyelhette a közigazgatási apparátus a kiépülő rendőrséget és csendőrséget. A minisztérium hatásköre a dualizmus évtizedeiben folyamatosan szélesedett és a huszadik század elején felölelte a teljes közigazgatást, közbiztonságot, közegészségügyet, munkaügyet, állam-, határ- és idegenrendészetet, a ki- és bevándorlást. A hatáskörökből adódó feladatokat általában tucatnyi főosztály látta el kisebb egységekre tagolódva, s munkájukat a számvevőség, valamint a segédhivatalok támogatták.

Az első világháború éveiben - a háborús viszonyokból fakadóan - méginkább felértékelődött a belügyi tárca, a hatásköre egyre több terület szabályozására, felügyeletére terjedt ki. 1917-ben döntés született az önálló Népjóléti Minisztérium felállításáról, s az a belügyminisztériumtól átvette a közegészségüggyel, a betegellátással, a közjótékonysággal kapcsolatos feladatköröket, majd a létrejövő választójogi miniszteri szerv az ez irányú feladatokat vonta magához. 1918-ban a minisztérium kidolgozta azt a törvénytervezetet, amely a csendőrség változatlanul hagyása mellett, országos állami rendőrség kiépítését irányozta elő. A háborús vereség, majd az őszirózsás forradalom győzelmét követően 1918 novemberétől új feladatot jelentett a területe jelentős részét elvesztő országban a közigazgatás, a közrendészet, az államvédelem és a határrendészet újjászervezése.

Az 1919. március 21-én létrejött Magyar Tanácsköztársaság a belügyminisztériumot megszüntette és Belügyi Népbiztosságot állított fel. Ez utóbbi tulajdonképpen nem a közigazgatással, hanem az ún. "vörös diktatúra" megszervezésével foglalkozott. 1919. május 5-tol a nemzeti erők Aradon, majd Szegeden önálló kormányt hoztak létre, amelynek keretében a belügyi tárca a dualizmus évtizedeinek megfelelő hatáskörben folytatta tevékenységét. A tanácshatalom 1919. augusztus 1-jei bukását követően a Szegeden működő belügyminisztérium beszüntette működését, és apparátusa bekapcsolódott a miniszteriális rendszer Budapesten folyó újjáépítésének munkáiba.

A két világháború közötti évtizedekben a belügyi tárca hatásköre felölelte a létrejövő állami országos rendőrség irányítását, a folyamőrség és a révkapitányság, valamint egyidőben a vámőrség felügyeletét, továbbá a menekültügyet is, a már hagyományosnak tekinthető korábbi feladatkörök mellett. 1924-től a minisztérium fennhatósága alá került az önkormányzatok és helyhatóságok költségvetésének ellenőrzése is. A húszas évek derekán a tárca létrehozta a különálló idegenrendészeti apparátust - Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság -, és a motorizáció terjedésével kiépítette a közlekedésrendészeti szerveket, szabályozta a gépjárműforgalmat, a közúti forgalmat. A negyvenes évtized elején az államvédelemmel foglalkozó részlegek egyesítésével megszervezték az Államvédelmi Központot. Ezekben az évtizedekben is folytatódott az a bevált gyakorlat, hogy a minisztérium apparátusa nagyfokú stabilitást mutatott, biztosította a tehetséges hivatalnokoknak akár az államtitkárságig való emelkedését is, és a tárca élére széles körű közigazgatási tapasztalatokkal rendelkező személyeket állítottak.

A húszas évek elején a belügyminisztérium kezdeményezte a modern európai tendenciákhoz kapcsolódva a közigazgatás és a rendészet fejlesztésének tudományos megalapozását, az államigazgatás racionalizálását. Ennek során 1932-ben megszüntették a Népjóléti és Munkaügyi Minisztériumot, és feladatkörének döntő részét újra a belügyi tárca kapta meg. A két tárca egyesítését követően a minisztérium szervezete négy fő részre tagolódott: a központi irányításra és szervezésre, az önkormányzatok felügyeletére, a rendészeti ügyek vezetésére, valamint az egészségügyi és népjóléti kérdéseket felügyelő részlegekre. A korszak kiemelkedő belügyminisztere, Keresztes-Fischer Ferenc működésének középpontjában a közgazgatás racionálása állt.Keresztes-Fischer Ferenc tevékenységének középpontjában a közigazgatás egyszerűsítése és racionalizálása állt. Reformprogramjának középpontjába a közigazgatás párhuzamosságainak kiküszöbölése, a minisztérium tehermentesítése, a garanciális fórumok megteremtése, a helyi közigazgatásból pártpolitikai szempontok kiküszöbölése került: A nagy ívű program végrehajtására a kirobbanó újabb világégés miatt csak részben került sor.

A második világháború éveiben - az első világháborút követő korszakhoz hasonlóan - a tárca feladatai között jelentőssé vált a menekültek ellátása, elhelyezése, amelynek során a háború éveiben több százezer, a náci hatalom elől menekülő osztrák, német, lengyel és más országbeli állampolgár számára, német hadifogolytáborokból megszökött francia, orosz és más nemzetiségű katonák részére nyújtottak menedéket, oltalmat, amíg erre a feltételek egyáltalán lehetőséget biztosítottak 1944. március 19-ét követően, az ország megszállása, majd a nyilasok hatalomra jutása hónapjaiban a belügyi tárca jogkörét és hatáskörét a háborús jogszabályok számos vonatkozásban korlátozták.

Még dörögtek a fegyverek az ország területén, amikor 1944. december 22-én Debrecenben megalakult a koalíciós alapra épülő Ideiglenes Nemzeti Kormány, s megkezdődött a belügyi tárca apparátusának kiépítése. A kezdeti időszakot a minisztérium irányításáért folyó pártpolitikai küzdelmek, a sorozatos hivatali átszervezések jellemezték. A tárca 1945 elejétől három nagy igazgatási ágazatot vont irányítása, ellenőrzése és felügyelete alá: az ország közrendészetét, közigazgatását és közjogi ügyeit.

A minisztérium irányítását 1945 novemberétől a Magyar Kommunista Párt által delegált politikusok látták el, akik a hatalomért folyó harcban az apparátus egyes részeit közvetlenül felhasználták, elsősorban a politikai rendészettel foglalkozó szerveket, valamint a választási csoportot. A Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt baloldali frakciója fúziója által létrejött Magyar Dolgozók Pártja megalakulását követően a belügyi tevékenység közvetlen pártirányítás alá került. A Belügyminisztérium az 1990-es rendszerváltásig pártirányítás alatt működött, és lényegében a civil közigazgatástól elkülönült rendőrminisztériumként funkcionált.

A rendszerváltozásnak utat nyitó 1990 tavaszi választásokat követően a belügyi tárca munkájának átszervezése azonnal megkezdődött. A minisztérium szervezete, irányítási rendje folyamatosan igazodik az új feladatokhoz és követelményekhez. A Belügyminisztériumnak és szerveinek fő feladatai 2006-ig a következőképpen alakultak:

- Jogalkotás.
- A nukleáris beleset-elhárítással kapcsolatos kormányzati döntések előkészítése, a kormányzati szervek felkészítésének koordinálása.
- A minősített időszaki és honvédelmi feladatok szervezésében való közreműködés.
- A Nemzeti Sporthivatal felügyelete, közreműködés a Kormány sportpolitikai feladatainak ellátásában.
- Az országgyűlési a helyi önkormányzati választások, népszavazások szabályozásának előkészítése, lebonyolításának irányítása, szervezése.
- A külföldre utazással kapcsolatos jogi szabályozás előkészítése és igazgatási feladatainak ellátása.
- A migrációs, az idegenrendészet, az állampolgárság jogi szabályozásának és igazgatási feladatainak ellátása.
- A helyi önkormányzatokkal kapcsolatos (tisztségviselők és tisztviselők jogállása, működése; területszervezés és -rendezés; településfejlesztés és -üzemeltetés; gazdálkodás; hatósági tevékenység; törvényességi ellenőrzés) döntés-előkészítő, szabályozási, koordinációs feladatok ellátása.
- A közigazgatási hivatalok irányítása, feladat- és hatáskörük meghatározása.
- A közigazgatás-szervezési és közszolgálati feladatok ellátása.
- A köziratok kezelésének szakmai irányítása, az elektronikus iratkezelés informatikai feltételrendszere megteremtésének elősegítése.
- A rendőrség irányítása, a bűnüldözés, bűnmegelőzés szabályozásának előkészítése.
- A határőrség irányítása, az államhatár őrizetével és a határforgalom ellenőrzésével kapcsolatos szabályozás előkészítése.
- Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság irányítása, az önkormányzatok és gazdálkodó szervezetek tűzvédelmi tevékenységének szakmai felügyelete, a katasztrófák elleni védekezéssel, az élet- és vagyonbiztonság elősegítésével kapcsolatos szabályozás előkészítése.

Az államreform részeként 2006. 06. 02-án kihirdetésre került a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló a 2006. évi LV. törvény, amely szakítva a közel 160 éves tradícióval, megszüntette a Belügyminisztériumot.

A belügyi feladatok egy része az Igazságügyi Minisztériumhoz került, amelynek megnevezése Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumra változott. Ide került többek között a közbiztonság, valamint az élet- és vagyonbiztonság védelmével, az államhatár őrizetével és a határforgalom ellenőrzésével, a magyar állampolgársággal, az anyakönyvvel, a külföldiek beutazásával és tartózkodásával, a menedékjoggal kapcsolatos feladatok. Ennek megfelelően az igazságügyi és rendészeti miniszter alárendeltségébe került a rendőrség, a határőrség, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal is.

A törvény helyi önkormányzatokkal, a katasztrófák elleni védekezéssel, a közigazgatás-szervezéssel, a választással, a népszavazással, a kommunális ellátással, a településüzemeltetéssel, a temetkezéssel, a kéményseprő-ipari közszolgáltatással, a köziratok kezelésének szakmai irányításával, továbbá a sporttal kapcsolatos belügyi feladatokat az újonnan létrehozott Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium vezetőjének a felelősségi körébe utalta. Az önkormányzati és területfejlesztési miniszter feladatkörébe került továbbá a területfejlesztés, az építésügy, a lakásgazdálkodással és lakáspolitikával, valamint az idegenforgalom ágazati irányításával kapcsolatos feladatok is. Ennek megfelelően Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium szervezetébe integrálódott a Nemzeti Sporthivatal, a Magyar Turisztikai Hivatal, az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal és az Országos Területfejlesztési Hivatal is.

előző oldal
Történeti áttekintés